Sokszor hallom a kérdést:

- Tömegkályhát is építesz??

- Hmm... ha építek 1 tonnás vagy nehezebb cserépkályhát, akkor az tömegkályha? És ha kissé nehezebb és téglából van??

 

Nos, mit takar a kissé pontatlan "tömegkályha" megnevezés?

 

 Általában azokat a fatüzelésű, adott helyszínen, egyedileg épített berendezéseket nevezünk így, amelyek tömör tégla köpenyfallal és ettől többé-kevésbé független samott tűztérrel, maggal rendelkeznek. Lehet egy- és kéthéjú kivitelű, a téglák lehetnek élükre állítva vagy fektetve. Megjelenésük tekintetében leginkább a vakolatlan kivitel megszokott. Szűkebb értelemben a finn és dán kamrás, ellenáramú kályhákat sorolhatjuk ide (lásd: Lars Helbro munkássága). Kezdetben és eredetileg olyan északi tájakon épültek, ahol inkább könnyűszerkezetes házak (faház) fűtését kellett megoldani. Olyan berendezésre volt szükség, amelyik nagy tömegével hosszú időn keresztül tudta pótolni a főfalak gyengébb hőtároló kapacitását.

Ugyanakkor a köznyelvben úgy terjedt el a fogalom, hogy mindenfajta egyhéjú, kéthéjú, tégla vagy samott köpenyfalú, vakolt és látszó tégla külső felületű kályhára ez a név használatos, ahol nem mázas csempe a külső látható felület. Nincsenek vagy nem egyértelműek a különbségek, ami pedig a legfontosabb, hogy mindenki mást ért alatta.

Csoportosítás nagyvonalakban:

•   csempekályha, lehet;

  • egyhéjú, kéthéjú; vakolatlan (mázas), vakolt

• Téglakályha, lehet;

  • egyhéjú, kéthéjú; vakolt vagy vakolatlan

  • járatos vagy harangrendszerű; vakolt vagy vakolatlan

  • dán vagy finn kamrás, ellenáramú (contraflow) kályha - rendszerint vakolatlan tégla külső fallal

Ez utóbbi a legnagyobb tömegű, tehát erre illik leginkább a tömegkályha elnevezés.

Lássuk, mit várhatunk egy ilyen berendezéstől:

A kályha tömege (~2—5t) jóval meghaladja egy középnehéz építésű csempekályha tömegét. A nagyobb felhasznált tömeg, azaz anyagmennyiség, nagyobb hőtároló kapacitást jelent hosszabb felfűtési idő mellett. Az ilyen felfűtött kályha felületének hőmérséklete (átlag ~60oC) alacsonyabb mint a cserépkályhánál megszokott, a hőleadás viszont egyenletesebb és hosszabb.

 Fontos, hogy hatásfok - lényeges tulajdonság - tekintetében a kamrás, ellenáramú hőtároló semmivel sem jobb mint egy járatos, vagy harangrendszerű (cserépkályha, téglakályha). Nagyobb teljesítménynél alacsonyabb a hatásfok, kisebbnél pedig nagyobb. A finn ellenáramú kályha rendelkezik a tűztér oldalfalán történő levegőbevezetéssel (viszonylag kis keresztmetszet), a dán nem. A fa többnyire rostélyon ég, átalakított tűztereknél tömör tűztalajon. Míg gondos tervezéssel, építéssel és használattal(!) egy járatos vagy harangrendszerűközépnehéz kályha (csempe, tégla) biztosan 80% felett teljesít, nem ritka a 82-86% sem, ez kevésbé mondható el a kamrás hőtárolójú, ellenáramú kályhák többségéről.

 

 Egy téglából, samottból épült dán vagy finn ellenáramú kályha hatásfoka 74-82% között lehetséges, vagyis alapesetben a kályha ezen értéke nem rossz, de nem éri el a minimálisan szükségesnek tartott 78%-ot. Ezek, és sok más téglakályha is, általában a berakható famennyiség felénél működnek a magasabb értéken, ezért nem használva ki a teljes tűzteret kétszeri rárakásra van szükség. Ez a használó részéről fokozottabb odafigyelést igényel, hiszen első begyújtáskor a tűzteret nem rakhatja tele fával, de 1-1,5 óra múlva ismét tenni kell a tűzre. * Egy ilyen módon használt kályha felfűtésére több időt fordíthatunk, adott esetben akár 3-4 órát is, míg hosszabb hőtartási időt, alacsonyabb fajlagos felületi teljesítményt és egyenletes hőleadást kapunk eredményül. A viszonylag alacsony hatásfok miatt több esetben segédkéményt építenek a hőtároló után - néha fűtött ülőpadkát alakítva ki - esetleg a tűztér átalakításával javítanak rajta. A tűztér feletti kamra sütőtérnek használható, külön ajtóval rendelkezik.

 

 Egyhéjú vakolatlan kályha esetében a hőhatásnak leginkább kitett részeken vagy körben a kályha tetején várhatóan repedések jelennek meg. Ez ugyan többnyire csak esztétikai hiba, mégis sokakat zavar.

Számolnunk kell a nagyobb tömeg miatti terheléssel is. Nem biztos, hogy minden födém elbírja, illetve sokszor jóval komolyabb teherbírású alapozás szükséges.

 

Téglakályha:

 

 Tapasztalatom szerint, egyes esetekben, a külsőre igen hasonló téglakályhákat is "tömegkályhának" nevezik, noha ezek belső felépítése inkább a hagyományos járatos kályhákéhoz hasonlít.

 A tégla köpenyfallal épült kályha használati módja megegyezik a cserépkályháéval. Ezekhez képest felfűtve felületi hőmérséklete alacsonyabb, hőtartása hosszabb idejű. Építése először olcsóbbnak tűnik mert a csempekészlethez képest jóval alacsonyabb áron vásárolható a tégla. Ugyanakkor az építési mód szerint a járatok utóbélelésére felhasznált samott költségesebb és az építés lassabban halad. Téglából építkezve bonyolultabb alakos forma is építhető, a falba díszítés is behelyezhető, és a későbbi vakolás során még mindig marad lehetőség egyedi formák kialakítására. Nagyon fontos a megfelelő minőségű tégla kiválasztása; mind új, mind bontott esetében csak a jól bejáratott, ismerten jó minőségű, nagy szilárdságú gyártmányokat szabad használni.

 Élettartam tekintetében egy jól megépített kályha esetén legalább 20 évvel számolhatunk - megfelelő használat és a szokásos időszakokban való napi fűtés mellett.  Fontos tudni, hogy téglából készült és béleletlen kályha anyaga bontás után már nem használható fel ismét, új téglákra van szükség. Ezzel szemben egy új csempekészletből akár 3 (egyes esetekben több) alkalommal is építhető kályha.

 

Összegzésül:

 

 Azt gondolom, hogy a dán és finn ellenáramú ("tömeg") kályha a nagyobb tömeg, szokatlan megjelenés, ahosszabb és egyenletesebb hőleadás (és valószínűleg élettartam) tekintetében nyújt többet. Hatásfok tekintetében használata némi odafigyeléssel egyenértékűvé tehető más jól megépített csempe- és téglakályhákhoz.

Úgy érzem, hogy a divatos "tömegkályha"-igény inkább a jobb reklámfogások miatti ismertség és némi egzotikum miatt ébredt fel, noha a modern, kiváló hőszigetelésű házakban az egyedüli fatüzelésű megoldás lehet.

 Egy modern tűztérrel rendelkező, jól megépített, adott esetben szépen vakolt téglakályha méltó és hasznos dísze az otthonnak, gazdaságosan környezetbarát működésével hozva egészséges meleget.

 

 

 

 

*Libik András: Fatüzelésű épített kályhák, Terc KFT. Budapest, 2011.